2. fejezet – AZ ÚJ KEZDET
A város kapuján belépve a csend egy pillanat alatt eltűnt.
A piactér zaja szinte rázúdult. Hangos árusok kiáltásai, fém csörgése, lépések tompa visszhangja a macskaköveken. Az emberek jöttek-mentek, mintha a világ tökéletes rendben lenne.
Mintha semmi sem változott volna.
A fiú lassan haladt előre, hagyta, hogy a tömeg magával sodorja. Ruhája egyszerű volt, túl egyszerű ehhez a helyhez. Néhány pillantást kapott, de senki nem állt meg miatta. Itt nem volt különleges. Itt csak egy idegen volt a sok közül.
A standok mellett elhaladva megcsapta az illatok keveréke: friss kenyér, sült hús, fűszerek. A gyomra halkan megkordult. Már nem emlékezett, mikor evett utoljára rendesen.
Megállt egy fegyverárusnál.
A kardok pengéi megcsillantak a napfényben. Szépek voltak. Erősek. Olyanok, amilyeneket egy hős forgatna. Egy pillanatra elképzelte magát velük... aztán meglátta az árakat.
Csendben továbbindult.
Persze... – gondolta keserűen. – Ezek nem nekem valók.
Egy almákat áruló standnál megáll. Az öregasszony ránézett, majd egy pillanatra elmosolyodott. Nem volt benne lenézés. Nem volt benne gúny. Csak egyszerű emberi kíváncsiság.
Ez furcsán megérintett.
– Idegen vagy, ugye? – kérdezte az asszony.
A fiúbólintott.
– Vigyázz magadra ebben a városban – mondta halkan. – Nem mindenki olyan kedves, mint amilyennek látszik.
A fiú megköszönte, majd tovább. A piactér közepén állt meg, körülötte az élet zaja kavargott. Itt senkit nem érdekelt, hogy száműzték. Senkit nem érdekelt, hogy hősnek hívták... vagy hogy haszontalannak bélyegezték.
És ez valahogy megnyugtató volt.
Ekkor újra érezte azt a furcsa bizsergést.
Nem fájt.
Nem volt látványos.
Csak ott volt.
A képessége.
Az, amit a királyság kinevetett.
Ösztönösen ökölbe szorította a kezét. Nem értette még, mire képes... de érezte, hogy nem véletlenül kapta. Mintha valami figyelne belülről. Mintha várna.
– Ha már eldobtatok... – mormolta maga elé – ...akkor én döntöm el, mihez kezdek ezzel az élettel.
A piactér zaja lassan háttérbe szorult.
A döntés megszületett.
Nem tér vissza.
Nem könyörög.
És nem is el nyomtalanul.
Ez volt az első napja száműzöttként.
És az első lépés egy úton, amit senki sem látott előre.